A bájosan alliteráló cím egy hatalmas szívvel és szórakoztató nyelvi bravúrokkal megírt, könnyen megszerethető meseregényt takar. A mai átlag ingerküszöbhöz képest kissé talán belassult, ám a maga mikrovilágán belül nagyon is mozgalmas cselekményével, és életteli, rokonszenves karaktereivel valódi alternatívát nyújt iskoláskorú gyerekek számára a telefonba merüléssel szemben.
A könyv szerzője Kartali Zsuzsanna, akinek eddig megjelent munkáit sorra véve láthatjuk, hogy már több műfajban is megmutatta tehetségét. A több kiadást és változatot megért Kína-útikönyvek után, amelyeknek Udvari Gábor mellet társszerzője, 2013-ban került kiadásra A kavicsBOGár című mesekönyve. 2016-ban jelent meg az Athenaeum kiadó gondozásában az Anyacsavar és kockafej című önéletrajzi regénye, amelyben Asperger-szindrómás fiával közös történetüket mondja el, egyúttal kettejük külvilággal való kapcsolatát is megmutatva. A könyv az autizmussal foglalkozó szakirodalom fontos darabja, amit gyakorló szakemberek számára is rendszeresen ajánlanak. A 2020-as Nasi alapvetően egy kutya történetét meséli el, de nem igazán gyerekkönyv: a cselekmény során inkább felnőtteknek szóló kemény helyzetek, társadalmi nehézségek is megjelennek, és a karakterek többsége sem gyermekeknek való.
A mendegélő menedék első számú célközönsége a 10-12 éves korosztály lehet, de rajtuk kívül, némi szülői rásegítéssel a még kisebbek számára is élvezhető lehet, a nagyobb gyermekeket és felnőtteket viszont egész biztos meg tudja szólítani. Az Aktív Magyarországért Felelős Kormánybiztosi Iroda és a Magyar Írószövetség 2021. évi Regényes Természet ifjúsági regényírói pályázatán díjat nyert mű kicsit megkésve került kiadásra, de megérte várni rá, mert egy küllemét tekintve is tetszetős, tartalmában pedig egyszerre hagyománykövető és újszerű olvasmányt tarthatunk a kezünkben, amely a műfaj tradícióit követve emberi karakterekkel felruházott állatok történeteit meséli el, mégis korszerű, friss, és a mai olvasónak szól.
A főhős Péterpál, egy gazdaság igavonó öszvére, a történet kezdetekor Orwell Állatfarmjából a Bandi nevű lóhoz hasonlatos karakter: a munkája tölti ki mindennapjait, szinte minden percével a gazdaságnak él, ám mindez egy pillanat alatt összeomlik, amikor egyik napról a másikra nyugdíjazzák. De nyugodjon meg mindenki, itt nem kerül senki a vágóhídra, mert a főhős, rozzant szekerével együtt nekiindul a nagyvilágnak, és ezzel élete új értelmet nyer: barátokra lel és eddig számára ismeretlen világot fedez fel, korábban soha nem tapasztalt élményeket él át. Valódi újjászületés ez, de nemcsak Péterpál, hanem a többi szereplő számára is, mert mindenki megtalálja a helyét és fontos szerepet tölt be a történetben, miután csatlakozik a nyikorgó szekér mini társadalmához.
A szerző egy olyan világot teremt, amelyben a szereplők, bár szinte mindegyikük rendelkezik kisebb-nagyobb hibákkal, fogyatékossággal vagy traumákkal, mégis kivétel nélkül hasznosak tudnak lenni, elfogadásra lelnek, és ezáltal magukkal is megtanulnak megbékélni. Képességeiknek megfelelően mindannyian dolgoznak a közös ügyekért, de ezalatt a közösségtől rengeteget kapnak is, emellett pedig a jellemfejlődés is jól megfigyelhető legtöbbjüknél. Az útjuk során gyakran merülnek fel nehézséget, amiket összefogással, együttműködve, a saját esetlenségüket legyőzve vagy áthidalva, sokszor önmaguk árnyékán túllépve oldanak meg. Ebben a világban a konfliktusok is úgy rendeződnek, hogy az érintettek a lehető legkevésbé sérüljenek. Fontos szerepe van a találékonyságnak, egymás segítésének, a másikra figyelésnek. Az eredeti pályázati kiírásnak megfelelve az ökoszemlélet, a környezetvédelem is fontos hangsúlyt kap, a szereplők sorsán keresztül közel hozva ezt a fontos témát a fiatal generációhoz. Az írónő biológus végzettségének köszönhetően pedig a karakterek állati vonásai is hitelesek, valósághűek. Nincsenek szuperhősök és tökéletes jellemek, ezzel a mű a sokféleség tiszteletére, mások és önmagunk hibákkal együtt történő elfogadására tanít.
Az állatszereplők mellett a rozoga szekér maga is egy „élő” karakter, még neve is van: Rozina. A mendegélő menedék fülszövegében önálló gondolatai és érzései vannak, a saját szavaival írja le nekünk cseppet sem irigylésre méltó állapotát. Ez a rövid idézet egyben meg is mutatja a szöveg emberi és nyelvi báját, érzékeny látásmódját: „Ahogyan egy szekér nyikorogná el, avagy fatengelyen fordul a világ. Ó, jaj, megint szaggat az oldaldeszkám, hogy a szú essen belé! Azazhogy éppen ellenkezőleg, essen ki belőle... Égbekiáltó igazságtalanság, hogy a szekerek nem tudnak beszélni! Legszívesebben ordítanék, mint a fába szorult féreg, de sajnos csak csörgés-zörgés és nyekergés telik tőlem. Aztán meg hiába is nyöszörögnének a kerekeim, ha azzal csak egy kis olajozást tudnék kisírni, ami után jó ideig még nyikorogni sem volnék képes. Minden vágyam egy alapos lakkozás, ami után nem férnek hozzám többé a farontó bogarak, de fogalmam sincs, hogyan adjam ezt Péterpál tudtára.”
A könyvet az író lánya, Udvari Eszter látta el karakteres, és a mese hangulatát kiválóan visszaadó illusztrációkkal, amelyek a gyerekekhez még közelebb hozzák a történetet.
A meseregény az Orpheusz Kiadói Kft. gondozásában jelent meg 2024 őszén. A könyvbemutatót 2025. május 6-án tartották a keszthelyi Fejér György Városi Könyvtárban.
Kartali Zsuzsanna szerzői Facebook oldala: FACEBOOK
A mendegélő menedék megvásárolható: LIRA.HU
