A bájosan alliteráló cím egy hatalmas szívvel és szórakoztató nyelvi bravúrokkal megírt, könnyen megszerethető meseregényt takar. A mai átlag ingerküszöbhöz képest kissé talán belassult, ám a maga mikrovilágán belül nagyon is mozgalmas cselekményével, és életteli, rokonszenves karaktereivel valódi alternatívát nyújt iskoláskorú gyerekek számára a telefonba merüléssel szemben.

Régen sex, drugs, rock’n roll, ma pedig szex, drogok, agresszió? Tényleg ez lenne az Y generáció lázadása?

Totth Benedek Holtverseny című könyve olyannyira sok ajánló és kritika témájául szolgált az utóbbi időben, hogy már-már kötelező olvasmányként vettem a kezembe.

Moran vagy nem Moran...

Az első reakcióim közé tartozott, hogy feltettem a „Na, hogyan?” kérdést, miután az ezzel a címmel ellátott könyvet megláttam. Igazán érdeklődni kezdtem, hiszen én is tökös csaj akartam lenni! Úgy gondoltam, hogy Caitlin Moran tudhat valami olyat, amit még nem sokan. Talán egy titkot, amit elárul a könyvében és amitől én is „tökös csajjá” válhatok. Tévednem kellett és csalódnom is.

Akkor is elővesszük, ha eszünk ágában sincs főzni  

Olyan könyv ez, ami, ha minden emberhez eljutna adott közösségen belül, drasztikusan elkezdenének „jobban” táplálkozni. Odafigyelnének az alapanyagok minőségére, változatosabban ennének, és jókat sütnének-főznének. Bekerülne néhány olyan dolog is a konyhájukba, amiről eddig csak olvastak, vagy látták a képernyőn. Így volt ez velem is.

Herman Koch: A vacsora 

Adott egy vacsora. Ahogy a cím is mondja. Eddig még nincs benne semmi különös. Mindannyian étkezünk este, kivéve Norbit és követőit. De vacsora és vacsora között lehetnek különbségek. Nemcsak abban, hogy mit fogyasztunk. Hanem hogy hol vagyunk és kivel. De legfőképp abban, hogy miről beszélünk, és mi történik közben. És mi történt a vacsora előtt, vagy mi játszódik le a háttérben. Lehet akár kínos, sőt, sorsfordító is az a kis idő, amíg eljutunk az előételtől a desszerting. Vagy az előélettől a végkifejletig.

Avagy a lapok sokféleképpen fogyaszthatóak

FIGYELEM! E cikk írása során egyetlen egy könyvet sem ért komolyabb sérülés. A fikció, csupán fikció, a valóságot nem fedi, és sok köze van hozzá.

A lebegő világ művésze

a japán származású brit író, Kazuo Ishiguro második könyve, amely 1986-ban elnyerte az egyik legrangosabb brit irodalmi elismerést, a Whitbread-díjat. A rendkívül összetett, finoman megrajzolt lélektani regény magyar nyelven a sorban harmadikként jelent meg a szerző másik két nagysikerű műve, a Napok romjai és a Ne engedj el… után. Mindkettőből film is készült olyan neves színészek szereplésével, mint például Anthony Hopkins, Emma Thompson, avagy Keira Knightley.

Endo Suszaku : Némaság

Japán és kereszténység kapcsolata? Vice versa. Kereszténység és Japán kapcsolata? Mindegyik oldal rágós és nehezen emészthető. De ennél bőven többről szól Endo Suszaku könyve, hiszen japán szemmel ír egy olyan témáról, ami nekünk európaiaknak sem könnyű falat.

Werner Holzwarth: Mese a vakondról, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére 

Vigyázat! Gyerekeknek készült a könyv, de ez a vakond mégsem AZ a vakond. Mármint nem az, akinek a nadrágját kiszabja a rák, megvarrja a nádiveréb. Nem a kedves kis Krtek, hanem egy mérges, felnőtt példány, aki már sok mindenen túl van. Arcán nem a bájos, naiv vigyor látható, sokkal inkább az évek során felgyülemlett düh és keserűség. Ezúttal is komoly sérelem érte és elhatározza, hogy a végére jár a dolognak. A téma, főleg így gyerekeknek felkínálva, nem szokványos. Igazi underground ötlet, amihez valódi underground főhős is társul.

Egy különösen üdítő romantikus thriller

A nemzetközileg elismert Kate Morton Távoli órák című könyve méltó elődeihez, a magyarul is megjelent, angol nyelvterületen pedig bestsellerré avanzsált Felszáll a köd, valamint Az elfeledett kert c. regényekhez. A Távoli órák mese a mesében. A magával ragadó történet Raymond Blythe Az iszapember igaz története c. regényéből vett részlettel kezdődik. Annyira gyönyörűen megformált ennek a pár oldalnak a szövege, hogy teljesen hihető, hogy 20. század eleji angol író művéről van szó. Pedig nem. Raymond Blythe ugyanúgy, mint a regény valamennyi szereplője az ausztrál írónő lehengerlő képzeletének szüleményei.

Háy János: Xanadu (föld, víz, levegő)

Ültél már a tenger partján egyedül, a vizen bucskázó napformálta aranypénzeket figyelve? Tűnődtél-e ilyenkor azon, milyen volt a tenger régen? Milyen volt a part csupaszon, amikor még nem tarkították a napernyők , matracárusok és kávézók? Mikor nem süttette ott magát a turisták serege. Az ilyen pillanatokban megszűnik minden.

Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

Először is szeretném leszögezni, hogy nincs ínyemre a negatív kritika. Olvasni sem, írni még kevésbé. Sajnálom rá az időt, és még azt sem gondolom, hogy előbbre viszi az emberiséget. Ezúttal azonban nem volt más választásom, mert felelőtlen módon nemrég azt ígértem, hogy a Kultúrgyomon az elsők között fogunk beszámolni egy bizonyos könyv bizonyos folytatásáról. Szóval.

Szécsi Noémi: Nyughatatlanok   

Szécsi Noémi Nyughatatlanok c. könyvéről sokan, sokhelyütt írtak már, maga az írónő is több interjúban mesélt arról, hogy szerinte miről is szól ez a „rendhagyó, újromantikus történelmi regény”. Felmerülhet a kérdés, hogy minek írunk róla még egy kritikát, jó két évvel a megjelenése után. Nos, egyrészt azért, mert most került a kezembe a kötet, másrészt pedig a napokban jelenik meg a folytatás, a Gondolatolvasó, amiről a Kultúrgyom az elsők között fog beszámolni. Úgy ám.

Agota Kristof:Trilógia

Az úgy volt, hogy éppen jókor, jó időben olvastam ki ezt a könyvet. Épp akkor, amikor bemondták a híradóban, hogy az első részéből forgatott film egyik főszereplője (Molnár Piroska) díjat kapott Chicago-ban. Na, mondom magamban, milyen jó nekem most, igyekeznem kell ezzel a cikk írással. S lám, még időben be is fejeztem.

A fantazy világa után J.K. Rowling leszállt a földre  

S talán ami a témaválasztást és annak feldolgozását illeti, túlságosan földhözragadttá vált. Többek szerint a Potter-regényekhez hasonló írói attitűd átültetése egy szokványos világba nem feltétlenül jó választás. Mint ahogyan már a varázsló világ eposzából megszokhattuk, az „Átmeneti Üresedés” is kissé döcögősen indul.

A GYOM ÉN VAGYOK ÉS ÉN VAGYOK A GYOM [csillag]

Mantrázom folyamatosan, amíg a lábam éri a földet. Elhallgattatok mindennemű, formájú, szagú és alakú Zajt a fejem körül. Csak a cikkre koncentrálok, hamarosan a végére érek.

Azt hiszem kellett egy kis idő, amíg

földolgozódott bennem ez a történet. Gondoltam adok neki néhány hetet, hogy emésztődjön, érlelődjön a mondanivalóm. De még mindig hadilábon állok vele.

Álomhatáron innen és túl  

Érdekes, a Pál Utcai Fiúk zenekar nekem mindig is csajos zenekarnak tűnt. Talán mert amikor megismerkedtem velük úgy 1990 táján, a lányok hallgatták jobban. A srácok körében, pláne Pécsett a Kispál fanok voltak többen. Később persze a jelző csajozósra módosult , de ez már a múlt. Nem úgy, mint Baltavári Bea Álomhatár című könyve, amely remekbeszabott összefoglalója a zenekar eddigi fennállásának.

Ha egy könyv úgy kerül az emberhez, hogy története van, rossz már nehezen lehet! Évekkel ezelőtt előadás után unottan sétáltam el az egyetemi könyvesbolt előtt. Semmi kedvem nem volt a hidegben várni a buszra, gondoltam benézek, hátha van valami újdonság. Ki is szúrtam egy érdekes borítójú/című könyvet. Akkoriban még adtak könyvtámogatást nekünk, így 32 HUF-ért vettem meg újonnan a könyvet. Mondanom se kell, milyen bárgyú mosollyal sétáltam hazafelé. Majd az elkövetkező pár napban delíriumban fogyasztottam el a könyvet. Otthon, a buszon, az előadáson, sőt még séta közben is ezt olvastam.

Alex Berenson 1973-as születésű amerikai író, a New York Times riportere. A hűséges kém 2007-ben elnyerte a Legjobb Amerikai Első Regénynek járó Edgar Allen Poe-díjat. A regény megfilmesítésének jogait még a megjelenése előtt eladták, a filmváltozatban Keanu Reeves alakítja majd John Wellst, a főszereplőt. Ennyit kell tudni az íróról, nézzük meg közelebbről a könyvet!