Csak úgy sétálsz az utcán, nézelődsz, vagy éppen keresel valamit, de az is lehet, hogy épp sietve mész a dolgodra. Semmi különös nem történik körülötted, normál háttérzaj vesz körül: motorberregés, beszédhangok, szélzúgás. Majd hirtelen egy diszkrét dobpergés, egy éles sípszó, és elkezdődik.
Nyolcvan-száz verő mozdul egyszerre, tamburinok, pergők, surdo-k és csörgők kattognak, csattognak, zörögnek és döngenek. A zajok becsicskulnak, a mennydörgés meghunyászkodik. Ablakok és dobhártyák berezegnek, a madarak felrebbennek, szemek és fülek odaszegeződnek. A hangerő és a ritmus a hallójáratból egészen a csontokig hatol, és már benne is vagy a közepében. Bekebelez a Boombatucada hatás, ami bármikor utolérhet a Balaton nyugati feléhez közel, közelebbről Keszthelyen és környékén. Verőteljes és addiktív élmény, ha egyszer már belefutottál, akkor nincs többé menekvés, a szervezeted követeli majd a következőt.
Bár errefelé kevéssé ismert ez a zenei világ, mégis mintha a vérünkben lenne, hiszen aki találkozik vele, könnyedén rá tud hangolódni. Így van ez szinte az összes alkalommal, amikor a zenekar feltűnik valahol. De hogy tudjuk is mit hallunk, ne csak érezzük, talán nem haszontalan egy rövid ismertetés. Nagy segítség ehhez, hogy a zenekar neve magában rejti a műfajt. Na nem a Boom, mert azt mindenki tudja mit jelent (vagy ha valaki mégsem, annak a zenekar szívesen megmutatja). A batucada viszont kevésbé hangzik ismerősen: a műfaj Rio de Janeiróból és a brazil Bahiából származik, megnevezése a brazil-portugál "batuque" (dobcsapat) szóból ered. A szamba egy változata, amit ütőhangszereken adnak elő, és síppal tagolják. Főként karneváli mulatságokon és ünnepségeken játsszák, valamint sokszor utcai fellépéseken is, nagy létszámú ütőhangszeres együttesekkel.
A Boombatucada zenekar 18 éve alakult meg Keszthelyen. A zenekar vezetője, motorja, megalapítója és első számú dobosa Gombos László, becenevén Lasek, a keszthelyi zeneiskola dob- és ütőhangszer tanára, emellett a város közismert és szeretett figurája. A tanárság mellett helyi zenekarokban, alkalmi formációkban, jazz és szórakoztató zenei produkciókban is rendszeresen részt vesz. Művészi előélete igen gazdag: komolyzenei és jazz műfajokban is képzett és tapasztalt zenész, több mint egy évtizeden keresztül hajókon is zenélt, ezzel pedig az egész világot oda-vissza bejárta. De mindezek mellett a batucada műfajt olyan természetességgel, lelkesedéssel és profizmussal műveli, mintha Rio de Janeiro-ban, a karnevál ideje alatt született volna.
Persze a szakmai felkészültség mellett erős és határozott egyéniség is kell ahhoz, hogy valaki profikból, félprofikból és amatőrökből ÜTŐképes csapatot faragjon, majd összetartson és sikerre vezessen. Mert rendkívül heterogén a társaság: kisiskolástól a nyugdíjas korúig, hivatásos zenészek és civilek, vegyes szakmájú és végzettségű, eltérő személyiségű és világnézetű emberek ütik el együtt az időt. Ráadásul az összetétel folyamatosan változik: régi tagok távoznak, helyettük újak érkeznek, sokszor már kilépett csapattagok visszatérnek, és hozzák magukkal párjukat vagy gyereküket is. Kevés elvárás van, de ezek fontosak: kell persze némi ritmusérzék, valamint a tanulásra szánt idő és energia mindenki részéről, hogy a produkció jól hangozzon. És hogy mi vonzza a tagokat a zenekarhoz? A heti egyszeri próbák és a fellépések összehozzák a csapatot, így nem egyszerűen csak összeVERŐdnek, hanem igazi baráti társaságként működnek. Az együtt zenélés öröme mellett a közös élmények, a családias légkör jelenti azt a pluszt, ami a fellépéseken külső szemmel is jól észrevehető. Így nemcsak a magukkal ragadó ritmusok, hanem ez a hangulat is fontos része a sikernek.
Hol lehet találkozni a zenekarral? A főbb fellépési lehetőségeket különféle városi rendezvények és ünnepségek, fesztiválok és kulturális rendezvények, valamint sportesemények (buzdításra és lelkesítésre épp alkalmas a műfaj) jelentik. Ezek mellett falunapok, céges és privát események környékén is gyakran nagy port vernek fel (vagy éppen elállítják az esőt, mert a felhők máshová menekülnek). Hagyományosan minden februárban a Boombatucada nyitja meg a Keszthelyi Városi Karnevál felvonulását, ahol a csapat tagjai is jelmezekbe bújnak. A Múzeumok Éjszakája megnyitójának is rendszeres hangadói, illetve a környékbeli borvidékek rendezvényein (bornapok, rügyfakasztó és szüreti ünnepségek) is rendszeresen megrezegtetik a talpas poharakat. Talán hihetetlennek tűnik elsőre, de több ízben hallássérültek előtt is fellépett a zenekar, mert ezt a produkciót, talán a rezgéseknek köszönhetően, a nagyothallók is élvezni tudják. Különleges esemény minden évben a fürdőzők részére tartott koncert a vonyarcvashegyi strand víziszínpadán, ahová motorcsónakokkal viszik ki a fellépőket és hangszereiket. A Boombatucada a közelmúltban két egymást követő évben is részt vett a júniusi budapesti szamba felvonuláson. Minden évben jelen van a csapat augusztusban a Györöki Jazz Fiesta rendezvénysorozaton, ahol már több neves jazz muzsikus és formáció (Sárik Péter Trió, Dés László) előtt is tesztelte a dobhártyák tűrőképességét. 2023-ban és 2024-ben az Örvényesvölgy Fesztiválon többek között Candy Dulfer, a Gipsy Kings vagy Matteo Bocelli előtt szórakoztatták a koncertre váró nézősereget. De korábban felléptek a Groupama Aréna avatóünnepségén, valamint külföldön is, nevezetesen a Dubaji Shopping Fesztiválon, illetve a németországi Coburgban rendezett szambafesztiválon.
A múltról és jövőről Gombos Lászlót kérdeztük:
Hogyan kerültél kapcsolatba a batucada műfajjal?
Amikor abbahagytam a világutazó hajókázást és révbeértem... Keszthelyen a Festetics György Zeneiskolában elkezdtem a nulláról felépíteni az ütőhangszeres oktatást.
Volt egy üres terem, egy dobfelszerelés, és kezdetnek 3 növendék. Akkoriban óraadó tanár lehettem csak, de nagyon gyorsan népszerű lett a dobtanszak, és 20 éve már teljes állásban tanítok a zeneiskolában. A kezdetekben semmilyen dallamhangszer (marimba, xilofon, vibrafon) nem állt rendelkezésre, én viszont szerettem volna valami ütős kamaracsoportot is elindítani, így ötletelni kellett. Egy gyerekkori barátomat, Balogh Gyurikát láttam az általa vezetett Bloco de Budapeste dobcsapattal egy dobosfesztiválon, és innen jött az ötlet, hogy akkor szétszedjük a dobcuccot, és keresünk mindent, amit ütni lehet, és próbálkozzunk valami hasonlóval. Meghangszereltem egy brazil rioi karnevál-stílusú darabot, melyet a zeneiskolai nyílt napon, a zeneiskola udvarán elő is adtunk a közönségnek. Olyan sikeres volt a fellépés, hogy úgy gondoltam, ezt érdemes folytatni, mert ezzel a stílussal az utcákon, különböző rendezvényeken jól tudjuk majd népszerűsíteni a zeneiskolát és az ütőhangszeres oktatást. Első körben be kellett szerezni autentikus szamba hangszereket, ezután pedig tagságot toborozni. Majd amikor már megvoltak a hangszerek, és kitaláltam a nevünket, létrehoztuk a Boombatucada Kulturális Egyesületet.
Az évek alatt egyre bővült a csapatlétszám, és egyre több felkérést kaptunk különböző rendezvényekre.
Egy profi zenésznek, mint te, milyen örömforrást jelent egy ilyen vegyes csapatot irányítani? Mit szeretsz benne legjobban, és mik a kihívások?
Örömforrás, hogy 18 éve működik a Boombatucada, nyugodtan mondhatom, hogy ez az én "családom". Rengeteg közös élményben volt részünk, és a zenének pont ez az értelme és az összetartó ereje: összehozza az embereket egy olyan közösségbe, ahol nem számít, ki honnan jött, mennyi idős, mi a foglalkozása, a végzettsége. Ez a legfontosabb az életben, ez tartja össze a csapatunkat is!
Kihívás csak a logisztika, mert sok zenekarban zenélek, de prioritás a Boombatucada, hogy arra mindig maradjon időm. Téli időszakban szombatonként próba, tavasztól meg beindulnak a fellépések.
Melyek voltak számodra a legemlékezetesebb fellépések?
Mindegyik fellépés élmény számomra, de igazán különleges volt az az 5 hét, amit a Dubai Shopping Fesztiválon tölthettünk el. Ráadásul két alkalommal is részt vehettünk ezen.
Mik a jövőbeni célok a zenekarral?
A Boombatucada csapat egy igazi családi közösség, nagyszerű emberekkel! Az életem célja, hogy működjön örökké!
Ennyi év alatt és ilyen sok fellépésnél biztosan előfordultak vicces történetek. Elmesélnél egyet ezek közül?
Egy igazán vicces történet: Dubaiban, a 30 fok feletti melegben búvárruhában kellett dobolnunk, ami tetőtől talpig tele volt szerelve led izzókkal, a derekunkon pedig egy nehéz akkumulátor lógott. Ez optikailag nagyon mutatós volt, és persze a rendezőségnek ez volt a lényeg. Csak az számított, hogy világítsunk, és ha netán valami zárlat lett a sok mozgás miatt, akkor megjelent egy srác forrasztópákával, és dobolás közben, sokszor a bőrünket is megégetve összeforrasztotta az elszakadt kábelt. (A fiút Pákónak hívták, de mi csak Forrasztó Pákának neveztük.) Mi persze a búvárruhába rendesen beleizzadtunk a nagy melegben, és mivel csak egy garnitúrát kaptunk, ez öt héten keresztül nem volt kimosva! Amikor végeztünk egy fellépéssel, a menedzser egyszerűen csak összegyűjtötte az autója csomagtartójába, és másnap ugyanonnan újra kiosztotta nekünk. Amikor aztán letelt az öt hét, az utolsó fellepés után tartottunk egy szertartást: összegyűjtöttük a ruhákat, és a szálloda mögött egy kis benzinnel átitatva elégettük őket!