Ölvedi Gáborral néhány éve találkoztam össze a Balaton partján a Babel Sound Fesztiválon, amely messziről érkezett világzenészek találkozója lényegében. Késő este jártam a feszt területét a kamerámmal, és egy kis romkocsmából finom ütőzést hallottam. Kopasz fazon ült a félhomályban és egy ütőhangszerrel a kezében óriási szólót tolt bele a nyári éjszakába. Ahogy befejezte, leállítottam a felvételt, és önkéntelenül kiszakadt belőlem, hogy "ez kurva jó volt". Mire nagy meglepetésemre magyarul válaszolt, hogy "köszönöm". Erre jót nevettünk, és bemutatkoztunk. Azóta is kapcsolódnak útjaink.
Gábort és játékát rengeteg formációból ismerhetitek, jelenleg a Samsara Boulevard, a Patak és a Holddalanap zenekarokban tevékenykedik. Emellett workshopokat tart, és torokénekes szólókoncerteken repít minket Tibet hegyei közé. 'Walking in the mountains of Tibet' címen néhány hete jelent meg új szólóalbuma. Ennek apropóján kértem fel erre a beszélgetésre, persze nem ragadtunk le a dalok kivesézésénél, azokat hallgatni kell, érezni és megtapasztalni.
Elég körülményesen jött össze ez az interjú a srácokkal, mert már május óta kergettük egymást, de valahogy sose sikerült pontot tenni a dolgok végére. De mégis mit várjon az ember '2000tizenvalahány'-ban? A választ lent olvashatjátok. Kérdez a KULTÚRGYOM, válaszol NASH és GOULASCH a SLOW VILLAGE nevében.
Mély, érces hang hasítja szét a hangfalakat. Látom magam előtt a ráncos barna arcot, a nagy rasztát. Erre kiderül, hogy a csávó nem is afrikai, nem is idős, de még csak nem is raszta. Ez volt néhány évvel ezelőtt, akkor éppen a Nauro City egyik számával ragadott nyakon a dallam és a text. Azóta úton van és folyton máshol és máshogy szólal meg ez a hang, most pedig Bottah Rankin néven készül megjelenni vadiúj anyagokkal. Ezekről is szó esik, és még sok érdekes információról, ami az életünket érinti. Például, hogy mitől lenne jobb, szebb ez az egész? Oké, a jó zenéken kívül... :)
Több friss és üde zenei formáció tűnt fel az elmúlt években a hazai zenei piacon. Ilyen a Cloud 9+ csapata is, akik idén márciusban egy teltházas lemezbemutató koncert keretein belül az Akváriumban bemutatták 2. önálló lemezüket is ‚THE NEXT STEP‘ címmel. Azt első hallásra elmondhatjuk, hogy a srácok a lemezzel szerintünk mindenképp megugrották azt a következő szintet, amire az album címe is utal. Az album, a lemezbemutató koncert és a tavaszi / nyári szezon kapcsán kérdezgettük Koller Márkot, a zenekar dobosát.
Senkit ne tévesszen meg, hogy ifjú Atilla király a főszereplő! A könyv egy történelem, és filozófia feletti mű. Mese Atilláról, a nép majdani nagy királyáról - ugyanis Ő, itt még fiatal. A történet komoly koncepció. De honnan jön ez az egész? A hangos könyv változat érdekessége az, hogy maga az író olvassa fel, valamint Ő maga alakítja a kislány, a fiatal lány, a nő, az öreg nő, a vénasszony, az ifjú Atilla, szellemek, sárkányok, medvék, papok, égi anyák, földmélyi entitások, haldoklók, szeretők, akármik, miegymások minden magyar hangját.
keretében búcsúztatta Csorba Lóránt, a zenekar frontembere egyszálgitáros, történetmesélős szerzői estjét a szolnoki TISZApART moziban. Az egy órás önleleplező, kulisszatitkokkal átszőtt előadás után ültünk le beszélgetni a zenekart érintő aktualitásokról, a jövőről és a ’90-es éveket beragyogó popzenékről.
Garázs pop, punk rock, pop punk - így jellemzi zenéjét az egykori Vészkijárat tagjaiból újjáalakult formáció, az Így Telnek Napjaink. Holott a zenekar még csak egy éve operál az új név alatt, már maguk mögött tudhatják két EP kiadását, valamint egy tagcserét is. A banda énekesével, Deák Ákossal beszélgettem októberben megjelent #ígytelneknapjaink című lemezükről, a felállásban történt változásról, illetve jövőbeni terveikről.
Szendrői Csabával, az igen fiatal, ellenben végtelenül tudatosan és profin építkező Elefánt zenekar frontemberével beszélgettünk a tavasszal megjelent nagylemez munkálatairól, a fesztiválszezonról, illetve bepillantást nyerhettünk a formáció jövőjébe is.
És egy műfaji korlátokat áttörő, integratív szemléletű és egyben kísérleti projektet takar. Az eredetileg féléves feladatként született koncepció egy ismert folkór-jelenség, a magyar népi kultúra nagy hagyományú hímzései és egy különleges technológiai eljárás: a lyukkártyás zengőfésűs zenelejátszó különleges párosításából született.
Szirmay Zsanett, a MOME Textiltervező Tanszékének mesterképzős hallgatója a kiválasztott bukovinai székely, kalotaszegi és magyarországi hímzés-motívumokat lézervágott textilekre írta át, amelyek ezt követően a zenedoboz szalagjaiként szolgálnak. A keresztszemes minták így alakulnak dallammá.
Ismeritek azt a zenekart, akit minden rádió játszik és mindenki imád-szeret valamint súlyos absztinenciával küzdenek? Mi sem, ellenben hoztunk Nektek egy folk-indi-alter bandát, no nem a megszokott, olyanhúdealterokvagyunk féle bagázsból, akik felcsapják a szótárat és egymás után leírják a szavakat, majd megmagyarázzák, hogy tulajdonképpen a krónikusan lefogyott pandamacik szexuális szokásairól volna a dalban szó, mivel erre utal a refrénben elhangzó trigonometria szó! Szóval egy hiteles, jópofa, jól meghangszerelt dalokat játszó zenekarról van szó, azaz a vasvári KARAK zenekarról! Szóóóóóval: it is a beginning of a beautiful friendship! A zenekar dalszerző-gitáros-énekes-hegedűs frontemberével beszélgettünk, Németh Bencével!
Két olyan magyar zenekar volt eddig az életemben, amelyek esetében abszolút nem értettem, hogy a frontember kiválása után a tagok miért vitték tovább a nevet. Az egyik az Eleven Hold, a másik a Black-Out. Utóbbi esetében Kowa egy nélküle készített lemez után visszatért, és azóta néha-néha adnak egy-egy fergeteges bulit. Az Eleven Holdnál pedig most jött el a pillanat, ami bizony nem kis dolog, és igencsak ironikus, cinikus is a maga módján, hogy saját volt zenekarod feldolgozás bandáját csinálod meg :) – mondom Tamásnak, a Zselenszky-nek. Ő pedig a következőket válaszolja, szintén tök őszintén, ahogyan mindig is:
Pár éve már nyomon követem ennek a fiatal zenekarnak a tevékenységét és meg kell hogy mondjam, igazán tetszik, amit látok. Azok kedvéért, akik nem ismernék Őket, fussuk át nagy vonalakban, mit is lehet róluk tudni. A zenekar 2009-ben alakult, pár tagcsere után jelenleg 3 budapesti és 2 ceglédi fiatalemberből áll. Ha megkérdeznék, mi az, ami először eszembe jut róluk, akkor kapásból rávágnám, hogy a kockás ing és a pizsamanadrág, ami már szinte védjegyévé vált a fiúknak.
Két lemezről szól valójában ez a cikk. A Balogh Csaba 'Csé' vezetésével működő Bogoz zenekar 'azt hiszem, mégis viszem a szívem' címet kapó első albumáról, valamint az énekes-dalszerző Gyulai István "Sztív" köré szerveződő csapat, az Anton Vezuv szintén förszt korongjáról, melynek a címe pedig 'Into the sea'.
Egyszer a neten elcsíptem egy videót, egy gitáros srácot. Jól tolta, nagyon kellemes pengetést művelt ének nélkül, szólóban. Sajnos később aztán nem akadtam rá újból, a webkád magába nyelte a rengeteg többi zenével együtt. De szerencsére épp Kaposvárra jött pár napja, ahol a műsor előtt beszélgettünk egy jót.
Tom Lumennek hívják. Egy végtelenül közvetlen, nyílt, laza, mégis visszafogott fazon. Gitárvirtuóz, ahogy a plakát hirdeti, és bizony nem nagyon lő mellé. Viszont ahogy az a beszélgetésből kiderül, nem is ez a legfontosabb Tamás számára, és valószínűleg a hallgatósága számára sem.
És bizony van. Olyan női hang, melyet hallva nem akarok mást, csak hallgatni, hallgatni tovább. Hogy ne legyen vége, hogy kísérjen csak ott belül, legyen az útitársnő és borzolja nyugodtan a lelkem. Dzsem mese. Ja, mese. E mese bizony Emese.
Vagyishogy JaMese néven fut egy zenei projekt itt kis hazánkban, és ez megint egy olyan formáció, egy olyan jelenség, amiről itt a gyomon írni kell. Nem, nem én fogok róla mesélni elsősorban, hanem maga Molnár Emese fogja elmondani, hogy ez az egész honnan is... miről is... meg úgy egyáltalán.
A napokban jelent meg Vámos Miklós Majdnem összes novellás kötete, pár hete a Bornai Tiborral közös Kalózzene albuma, csütörtök esténként pedig a Klubrádióban vezeti a Kalózadás című zenés műsort. Múlt csütörtökön éppen Bornai Tibor volt a Rabindranáth Tagore kalózhajó foglya, de adás előtt az elfoglalt kapitány szakított negyed órát az idejéből, hogy válaszolhasson pár kérdésemre. Beszélgettünk időről, ritmusérzékről, kubikosokról, kalózokról, és készülő új könyvéről is.
Őszintén, teljesen nyíltan, kőkeményen, és a szív mélyéről. A kérdező Nádas Dávid, a válaszoló Török-Zselenszky Tamás.
389. In medias res. Sokadik Konstans hallgatás után úgy érzem, beértél. Tiszta, békés, elgondolkodtató, kicsit tanító érzésű anyag lett. Te hogy éled meg ezt, milyennek látod, érzed ezt az utat, ami az Eleven Holdtól egészen idáig kísért?