Jól belecsaptak a nyuggerek. Felszínes szemlélőnek valami hetvenen túli huncutkodásnak is tűnhetett volna az egész. De nem az volt, nem kell begyulladni. A baromságokkal meg pláne nem kell törődni. Minek is, ha nincsen jövő. Az ötvenéves jubileumát ünneplő Sex Pistols előtt a The Damned tépte a húrokat. Parádés volt az biztos.
Mindkét jeles banda a hetvenes évek végi erősen átpolitizált és pukkanásig feszült brit rögvalóságból bújt elő. Hozzánk persze már akkor ért el a hírük, amikor már nem is léteztek igazán. Nálunk a nyolcvanas - kilencvenes évek kevertes homályában manifesztálódtak a tarajok azokból a sárdarabkákból, amik egy megkopott surranó redőiből potyogtak a paneltelepek lábtörlőrácsaira.
fotók: Lékó Tamás | recorder.hu
Eklektikus képet mutatott a Budapest Park, a közönség közelebb volt az ötvenhez, mint a húszhoz. Voltak, persze szép számmal, akik az apjuktól vagy egy idősebb unokatestvértől hallhattak először ezekről az arcokról. És akadtak olyanok is, akik kamaszként már ismerhették ezt a vonulatot.
Először a The Damned lépett a színpadra, és könyörtelenül a bőrünk alá mászott. Dave Vanian úgy nézett ki, mint egy Johnny Cashbe oltott Karel Gott, aki épp most lépett ki egy 1977-es mellékutcai sikátorból. Captain Sensible hozta a kötelező elmebajt. A Damned nem bemelegített, hanem konkrétanjelen volt. Puszta jelenlétükkel felperzselték a Parkot, előkészítve a terepet a végső apokalipszisnek. A biilentyűs fizimiskája De Vitot idézte, a dobosban többen Trump családi vonalát is belelátták.
fotók: Lékó Tamás | recorder.hu
Aztán jött a Sex Pistols. Illetve az, ami 2026-ban a Pistolsból megmaradt. A közönség soraiban elszabadult az őrület: sörben gázoló gót-punk veteránok, magukról megfeledkező lányok és józan műkedvelők elegye alkotta konglomerátum lüktetett a küzdőtéren.
- Hogyan létezhet ez az egész a vén, megkeseredett John Lydon (alias Johnny Rotten) nélkül? A válasz pedig úgy csapott arcul, mint egy eltévedt repülő söröspohár. Rotten egyáltalán nem hiányzott! Sőt, Lydon hiánya konkrétan az utóbbi évtizedek legüdítőbb punk-csodája volt.
fotók: Lékó Tamás | recorder.hu
Mert ott állt a fronton Frank Carter. A maga alig több mint negyven évével, tetőtől talpig szétvarrva. Carter nem próbálta utánozni Lydont – nem vágott gúnyos fintorokat, nem köpködött patetikus vénemberként. Ehelyett fogta a Pistols örökségét, és olyan nyers, zsigeri energia-löketet fecskendezett bele, amitől a dalok újra életre keltek ahelyett, hogy nosztalgia-múzeumi kiállítási tárgyak maradtak volna. Carter konkrétan szétrobbantotta a színpadot. Úgy vezényelte a Pogót, mintha az élete múlna rajta. a születésnapos Paul Cook és Glen Matlock ritmusszekciója mögötte úgy dübörgött, mint egy kisiklott tehervonat, Steve Jones gitárja pedig még mindig úgy hasított, mint a borotva.
Amikor megszólalt az Anarchy in the U.K. meg a God Save the Queen, a közönség nem egy öregfiúk-emlékzenekart látott.
fotók: Lékó Tamás | recorder.hu
Izzadtunk, lökdösődtünk, tüdőnkön érezve a jóleső feszültséget. A sör ragadt a talpunk alatt, és a koncert végére a fülemben lévő sípolásból tudtam: a punk nem halt meg, csak végre leváltotta a kiégett öregjeit egy igazi mészárosra.
Rotten? Már régen maga mögött hagyta ezt a bandát. 1978-as kiválása után megalapította a Public Image Limited-et és azzal tarol a punk színterein. Mi pedig köszönjük szépen, Frank Carterrel éltük meg az apokalipszist – és meg is kaptuk a legtisztább formájában.
Sex Pistols Featuring Frank Carter, The Damned
2026. július 20. helyszín: Budapest, Budapest Park.