A teremből lestrapáltan kislattyogva értettem meg, miért pont ennyit. A sokkos állapot nehezen hagyta újra érvényesülni az elmét. De ne szaladjunk ennyire előre!
A nevében az apró, nyüzsgönc ragadozó állatkákat leszabályozó kaposvári zenekar vendégzenészekkel kiegészülve az Agórában mutatta be hamarosan megjelenő első albumát.
Majd’ egy hónap távlatából írni egy koncertről valami olyasmi, mint egy hosszú lecsengésű bort forgatni a szánkban. Az első ízlelés intenzív élménye után idővel diszkrétebb, de annál változatosabb aromák érkeznek. Hazudhatnám azt, hogy lám milyen bölcs vagyok, hogy ezt előre tudtam és szándékosan nem született meg az írás. Valójában persze más oka volt a túlhordásnak, hogy mi, az nem lényeges. Sokkal fontosabb ennél, hogy azon a november végi estén az év egyik legjobb koncertjét sikerült elcsípni. Ebben 25 napi érlelést követően is biztos vagyok.
up·lift 1. Felemel, megemel. 2. Magasabb társadalmi, intellektuális vagy morális szintre /állapotba emel. 3. Szellemi vagy érzelmi magasságokba emel, lélekemelő (pl. művészet, zene) /uplifted/ 1. Az emel(ked)és vagy felemel(ked)és folyamata, eredménye. 2. (Geol) Földmozgás.
Az utóbbi időben kevesebb koncertbeszámoló jelenik meg nálunk (pedig amúgy szeretjük gyomon követni az eseményeket). Ebben van némi szándékosság is, hiszen egy előadó, egy zenekar bemutatása, illetve egy albumkritika, egy film- vagy könyvajánló legfontosabb célja az, hogy a figyelmet felhívja. Aztán az olvasó – ha kedvet kap hozzá – gyomban rákereshet a zenekarra, megveheti a könyvet, megnézheti a filmet és letöltheti/meghallgathatja az albumot.
Zenélni, zenét hallgatni más-más céllal és elvárásokkal jöhet össze egy csapatnyi ember, különbözőképpen töltheti el együtt az időt zenész és közönsége. Meglehetősen leegyszerűsítve: a legtöbb – elsősorban saját dalokat játszó – előadó vagy együttes esetében a zene és a dalszöveg az alkotó érzéseit, gondolatait közvetíti a hallgatóság számára, és ezen keresztül talál egymásra művész és a publikum.
Viharosan indult az este, de vállaltuk a veszélyt és a kockázatot: útnak indultunk. Átvágtunk néhány vízátfolyáson, átugrattunk pár kidőlt fán, a koncertre éhes családapáknak az ilyesmi nem jelenthet akadályt. Volt hang és fény: dörgés és villámlás. Beleszédültünk az állandóan mozgásban lévő ablaktörlő bámulásába, de végül időben megérkeztünk Pécsre a Zsolnay Központba. Szerencsénkre a koncerteket nem szabad térre szervezték.
II. Pécsi Blues Fesztivál(ka),
Ripoff Raskolnikov, Sir Oliver Mally, Pribojszki Mátyás Band | Pécsi Est Café, 2013. március 1. |
Még a kilencvenes évek elején volt Pécsen blues fesztivál, akkor a Nevelési Központ épületében, több napos, sok fellépővel, a hazai és környékbeli blues zenészek színe-javát felvonultatva. Ennek tükrében a fesztiválka kifejezés találó, mert a fellépőket ezúttal is a magyar és környező országbeli (ezúttal osztrák) blues elitjéből válogatták, de ezúttal egyetlen estébe sűrítve.
Nem akartam erről a koncertről írni. Kikapcsolódni akartam, jól érezni magam. Aztán úgy éreztem, mégis írnom kell. Olyan sokat kaptam ezen az estén, muszáj vissza/tovább adnom belőle.
Tehetségek pedig mindig voltak és lesznek, évről évre újak születnek, mondhatni újra termelődnek. Tisztában vagyok azzal, hogy ez az állítás így önmagában hatalmas közhely, de más a helyzet, amikor az ember fiatal zenekarok koncertje után gondol erre. Ilyenkor mindig ott vannak a kijelentés mögött az arcok, a művészek és a művek, így a gondolat megtelik tartalommal, és az igazság újbóli felismerésének örömével. Mi, a közönség pedig ráébredünk, hogy ez milyen fontos és mennyire nagyszerű.
Megérkezés. Karszalagozás. Mikrofonpróbálás, beállás. Szünet, várakozás.
Belekezdés. A közepébe vágás. Velőtrázás, dübörgés, átszellemülés.
Kerti is meg parti is, mert a Babel Kert a Balaton partjának szomszédságában található a lellei szabadtéri színpadon, amely tökéletes adottságokkal rendelkezik nyáresti koncertekhez, igazán LELLEményes helyszínválasztás a szervezőktől. Családias és kulturált a környezet, kiváló a sör- és borválaszték, valamint az étel felhozatal sem mindennapi. A sört gyönyörűen formatervezett pohárban kaptuk, amely azonban van annyira nehéz, hogy egy egész napos légkalapácsolás után a jó munkásember ne tudja felemelni.
A Kiscsillagról, Leskovicsról és Lovasiról már szinte mindent leírtak, ezért nehéz róluk közhelyek nélkül beszélni. Valószínűleg ez nekem sem fog sikerülni. A KEN utolsó napján kicsit nehezen indult az este, valószínűleg az előző napi éjszakázás nyomot hagyott mindenkiben. Szerencsére több ember volt, mint egy nappal korábban a Zagar koncertjén, ez mindenképpen ígéretes fejlemény volt. Aztán amikor a színpadon és a söröm címkéjén egyszerre volt jelen a kis csillag (a címkén egy kis piros), minden jóra fordult.
A kilencvenes évek eleje óta kísérem figyelemmel Zságer Balázs pályafutását. Balu hosszú utat járt be azóta, hogy első zenekara, a kaposvári Mercedes Band tagjaként egy kaposvári „tanképzős” koncerten előadta első önálló szerzeményét, amely – ha jól emlékszem – a Forradalom címet viselte. Jelenlegi együttese, a Zagar mára kétségkívül Magyarország egyik legjobb koncertzenekara és a hazai elektronikus alternatív zene talán legjelentősebb képviselője.
Kaposvár belváros. Belépünk zenész barátommal a MTESZ jó öreg kapuján. Ő odaadja elővételes belépőjét, én meg mondom, fel vagyok írva, kultúrgyom, sajtó. A csákó ingatja a fejét, nem, nem vagyok felírva. Első pozitív élmény. Hisz nekem, mikor mondom, volt beharangozó cikk, és Halász Feri írta, hogy fent leszek a listán. Nehéz lenne megkérdezni, legalábbis kínos, mert éppen a színpadon áll gitárral a kezében meg énekkel a szájában. Beenged. "Aztán csak jót írj ám!...:)"
Hatalmas faajtó. Félrehúzódó fotocellás szárnyak. Bérházudvar. Újabb fotocella. Folyosó. Kanyar. Lift. Kanyar. Studió. Nyolcas. Emerkettő molinók. A falakon. Alattuk egy zongora. Egy dobszerkó. Gitár. Basszgitár. Kütyük. Hegedűk. Cselló. Saxofon. Állványok. Rajtuk mikrofon. Alattam egy szék.
Bárdudvarnok. Templomot eszembe juttató kultház. Magas oszlopok a domboldalban, felettük fából gótikus, égbe ívelő gerendák hey hajlítva. Nehéz eldönteni hogy koncerthelyszín vagy inkább főhajó. Lényegtelen. A színpadon Zuboly zúg. Ahogy Béla mondja, inkább Ágoston Krú. Merthogy a Busa, a Pista szinte már csodaszámba megy. Mármint koncerten. Annyi időt vesz el tőle a többi fellépés (lehet, hogy az Irie Maffiára gondol?...:)