Őszinte, eredeti, érték.

Agócs Márton (gitár, ének, duda) néprajz szakon tanul, Fejér Mihály (ének, mandolin) hangmérnök, Szabó Zsolt (viola da gamba) hangszerkészítő, csemballókat gyárt. Orosz Kristóf (gitár, vokál) testnevelő-gyógytestnevelő tanár szakon tanul, Ágoston gyógymasszőr, Gelencsér Gábor (basszusgitár) kriminológián tanul. Szűcs Viktor (ütős hangszerek) pedig pályázatíró. "Ebből is látszik, mennyire szedett-vedett (vagy válogatott?) társaság vagyunk." Ők az aurevoir. formáció, akik épp első nagylemezükön dolgoznak, és elmondásuk szerint - mégha bekategorizálhatatlan és szerintünk is fölösleges határok közé szorítani, azért mégiscsak - ethno-beat avagy magyar kocsmazenét tolnak.

Még mindig kurvajó. Mármegint.

A zene már nem a régi, a bona már nem a régi – mondja az első dal, amit hallottam tőlük jópár éve. Konkrétan ’12-ben. Volt egy első, aztán ’14-ben egy második diszk. A Konyha már nem a régi. Hálistennek. Itt van ’16-ra az új anyag. Ez a kétéves kihordás eddig háromszor lökött elénk nagyon gyorsan cseperedő kis csomagot, amit szinte mindjárt születés után muszáj imádni. Szóval nem a régi, de azért nem is totál új. Az eredeti, alapvető egyedi ízt, hangzásvilágot és mondanivalót megőrizve lesz ugyanis egyre kiforrottabb, zeneileg is színesebb és folyton izgalmasabb minden Konyhában született dal.

Megjelent a Drastik Putto második albuma.

Van ez a Mihalik. Állj, állj! Így nem kezdhetünk cikket! De most mégis, ez már így fog indulni, ha tetszik, ha nem. Mert itt most ő lesz a főszereplő. Akiről a legtöbben azt tudják, hogy ő a Kiscsillag dobosa. Pedig már egy ideje nem az. Sokan a Kispál és a Borz tagjaként emlékeznek rá, de hát az a zenekar – a három évig tartó életműújrajátszó fellángolással együtt is – már történelem.

Jónás Tamás: The Four Seasons - Part 1: Spring

Két progresszív rock album. Világhírű gitárosok hatása. Profi zene, kiszámolt hangok. Erről szólt kábé egy három évvel ezelőtti cikkem. Tamásról, aki kiváló ifjú gitárosként mutatkozott be. Csak épp a saját stílusát nem találta még meg – írtam róla akkor. Ez utóbbi gondolat már nem áll az új EP-t hallgatva. Egy nagyon izgalmas mű alkotásán dolgozik ugyanis, melynek első részét kaptuk meg most. Zenével fogalmazza meg a négy évszakot. Persze, Vivaldi jut az eszedbe, de ne feledd, hogy a világon minden mindig ismétlődik, és ez az egész egy körfogás, az energia kellő áramlása. Szóval itt van nekünk a Tavasz EP, amit aztán további három követ még, mindegyik négy tételben megszólaltatva az adott évszak hangulatát.

Barabás Lőrinc Quartet: Beardance (2016)

Lőrinc játéka, stílusa durván egyedi. Mindegy, mibe kezd, abban ott van minden, ami ő, amit képvisel. A fantasztikus Eklektric-kel indult ez az univerzális flow, ami mellett már ébredezett a lekvárfőzés jazzes konyhája, a Random szerda. Ebből aztán Delov Jávor csinált ínyenc Random tripet. Ezután jött két szólóalbum; mindegyik nagyon más és mégis ugyanolyan bitang jó cucc. Új fűszerekkel spékelt ismerős ízek, hanyagul ránk dobott kőkemény témák és alapok. Történetek, élethelyzetek, véresen komoly pillanatok belénk épülve. Kompromisszumok nélkül. Most pedig íme, itt a live act mellett élő négymuzsikus formáció, és annak új anyaga.

Mörk – You are free to choose (2016)

Mindennek te vagy tudatában. Előbb-utóbb megtalálod a belső egyensúlyt. Minden egy. Kábé erről szól a Mörk zenekar első nagylemeze. De hogy kik is ők: Zentai Márk (ének; Fool Moon), Szeifert Bálint Jason (basszus; ex-Muriel), Novai Gábor (billentyűk; Zombori, ex-Blahalouisiana) és Szabó Dániel Ferenc (dobok; Zombori). Az album felvételein pedig csatlakozott hozzájuk még Schoblocher Barbara (Blahalouisiana), Pély Barna, ifj. Tóth Pisti (Palya Bea zenekara) és Bródy János is.

Hángérijön posztpop avagy tökéletes filmzene estére

Pár hete megnyert ÉTER tehetségkutató, bejutás az őszi Music Expóra, SZIGET fellépés. Ezek jellemzik épp a fiatal magyar srácok alkotta Koalabell formációt. És a frissen megjelent első klipjük, melyben a Heaven's Everywhere című dalukra futják, tekerik és tornázzák át a fél országot piros-fehér tornaruciban. Mint ahogy a nevük, ez a szerkó se biztos, hogy jelent bármit is, de az tuti, hogy a zenéjük ott marad a fejben.

Barkóczi Noémi – Nem vagyok itt lemezajánló

Barkóczi Noémi megannyi kislemezt követően április végén előrukkolt első nagylemezével Nem vagyok itt címen a Circlesound kiadó gondozásában.

Zene lőtávolon belül

Sápadt arcú nyamvadt kavbojok vagyunk, és nyomorult vesztern életet élünk bizony. Ez is benne van a három éves Stukker zenekar új lemezében. És ha jól belegondolunk, nagyon nem lőnek mellé ezekkel a gondolatokkal a kalapos, gitáros arcok... Tükörbe nézős, keményen véleményformálós, csípősen odamondós, de nagyon hangulatos, egyedi módon fűszerezett anyag a Stukker első nagylemeze. És nem egyszer mosolyt arcra csalós és pszichedelikusan ízletes darab.

progresszív mulatóspunk Szegedről (újabban BPről)

A Nemulass zenekar egyik dalába véletlenül futottam bele egy éjszakai beszélgetős rádióműsorban. Rögtön beakadt, persze azonnal ráugrottam a netre letölteni, elolvasni, meghallgatni, ami fellelhető. Így találtam rá a Kényszervágás című EP-re és néhány bekezdésre, amit a közösségi oldalakon magukról írtak. Ebből az derült ki számomra, hogy ezek igen jól zenélnek, és emellett még szimpatikusan őrültek is. És ez így van rendjén, mert az ilyen őrületnek nagyon is van értelme: teljesen eredeti zenei keveréket hoztak létre, amihez kirobbanó energiákat mozgósítottak és még egy adag bölcsészes iróniával, intellektuális bájjal is fűszerezték.

KLIPPREMIER | DALDEBÜT

Elkészült Szatmári Juli legújabb dala, és egyből klippel érkezik. Bő egy éve mesélt nekünk Juli arról, miként is készülnek náluk a dalok, illetve épp akkor jelent meg a 'Madárdal', egy nagyon kellemes, finom kis akusztikus darab, szintén videóval. Ja, és akkor mondta is nekünk, hogy már dolgoznak a nagylemezen. A jó hír, hogy hamarosan megjelenik!

Szóval az egész úgy kezdődött még régebben, hogy Nekem senkim sincsen. Aztán egyszer csak kiderült, hogy Fénystopposok vagyunk. Hát hogy izomból eltolnék egy panelházat. Ilyesmi. Később Darabokra esett szét minden, de úgy rendesen. Tulajdonképpen nem voltam képben a dolgokkal, a világgal. Csak azt hittem. Aztán történt egy rakás minden, változások, fejlődés, lélek meg mittudomén. Vagy nem így mondják? Na mindegy. A lényeg, hogy most már Tudom milyen.

izé: Kaltenecker_pályamű_esszencia

Nem vagyok rajongó típus (abban a néhány esetben dehogynem!). Nem szoktam egy-egy előadó vagy zenekar pályáját végigkövetni (azzal a néhánnyal akkor kivételt tettél?). Szóval nem foglalkozom igazán a részletekkel, meg a háttérrel (najólvan, hagyjad már...). Engem az a néhány lemez érdekel igazán, amelyeknél végig érzem az egységet, az összhangot, a harmóniát (ja, azért száz alatt nem áll meg a számuk úgy minden stílust figyelembe véve...). Vagy egyszerűen csak lúdbőrzök, kiráz a hideg, vagy hogy mondják. Amikor hallgatom. Na az a zene érdemes a hallgatásra. Kaltenecker Zsoltról már meséltem másik cikkben, most itt az 1705 nevű jazz trió második lemeze (halljuk már, mit akarsz kinyögni?).

"kívül a felnőttet mutatni kell"

"...szeretem a világom, mert ott még nem nőttem fel." - így kezdődik a gondolat, és mennyire így van. Apró kis monológ Annamari (Oláh Annamari énekesnő) előadásában, az új Meszecsinka EP harmadik számában ('Gyerekjáték'). Az 'Ai' címre hallgató világzenei kislemezt örömmel vettem a füleimbe, hisz mindig boldog pillanatot okoz egy-egy kedvenc zenekar, előadó új anyagának első érzékelése. Nemhogy csalódást nem okozott, valóságos csoda, amit körém varázsolt.

TORRES

Szóval Torresről beszélünk, aki egy igazán tehetséges zenész/énekesnő. Mackenzie Scott nagyapjának családneve tényleg Torres volt, ő maga azonban csak szereti a név hangzását, és ahogy kinéz a papíron. 24 éves kora ellenére zenészünk túl van már három albumon, ebből kettő elérhető kis hazánkban is (Torres, Sprinter), a harmadik, a Motel Beds – amelyen Kelley Dealel hallható – limitált példányszámban jelent meg, és nem lett digitalizálva, tehát megszerezni igazán nagy kihívást jelent, és kuriózumnak számít, ha ott van valakinek a polcán. Viszont a Torresen és a Sprinteren is bőven van mit hallgatni.

Ez a trekk pedig a Blanzskollektiva, Bianka új hálószobapop projektjének legelső dala. Ebben a formációban tudja igazán átadni az ő világát, mint mondja, de mellette színészkedik is. A The voice tehetségkutatóban már láthattátok (én nem, mert nem tévézek). De ahogy ő is vallja, az azért egy másik közeg, ott megmondják, ki mit csináljon. Ezért jó az új projekt - saját zene, saját mindennel.

Mohain - Mohai Tamás szerzői lemeze

bizony az egyik legínyencebb falat a nemrég megjelent albumok között - is. Baromi jó végigjárni azt az utat - persze csak képletesen -, amit ő tett meg mintegy harminc év alatt. Nem lehet tudni, hogy épp egy régi, esetleg egy egészen új szerzeményt hallgatunk, legalábbis nekem fogalmam sincs róla. De nem is fontos, pont így jó, ami épp szól, valahogy mindig épp odaillő. Sokszínű és nagyon élvezetes első szerzői anyag a gitáros-énekes-dalszerző Mohai Tamástól.

lemezajánlóskritikás

A Kodály Method által leforgatott magányos klip óta követem a zenekart, s meg kell mondanom, az első pillanatban megvettek kilóra. A Kék szoba kislemezt rommá hallgatva eltettem magamban az ötletes, magyarosan búskomor produkciók közé eme szép nagy állatot, s epekedve vártam az új lemezt.

Aztán kikerült a Vérkeringő munkálatairól ez a fél perc:

Czutor Zoltán: Czutor (2015.)

Belevágok én mindjárt a közepébe és azt mondom, hogy egy újabb fontos és különleges album jött ki, legalábbis nekem mélyen betalált Czutor Zoli szólóanyaga.

Szőke Szandra Quintet: Memory Palace

Mindenkinek van gyökere. A növények ezt úgy eresztik, és növesztik, mi meg csak úgy kapjuk, ott van, és olyan, amilyen. A leveles kollégák ugye erre támaszkodnak, és ebből léteznek, mi meg van, hogy igyekszünk inkább elfeledni őket, és csakazértis másmilyenek lenni. Na hát nekem a zenében van egy olyan mély és kedves gyökerem, amihez mindig visszatérek, és amit a legerősebb és legértékesebb támpontnak, kifejezési formának, a lehető legerősebb érzelmi töltöttségű stílusnak érzek, tudok. Ez pedig bizony a jazz. A szó legtágabb és legtöbbféleképpen értelmezhető formájában.