Anima Sound System: Tedd a napfényt be a számba (2010) Közhelyek, melyek mégis milyen igazak: egy zenekar akkor jó, ha meg tud újulni, ha van egy irány, amerre halad, és nem ragad le sehol. Igen, én is így gondolom alapvetően. Nem szeretem, ha egy zenekar mindig ugyanazt játssza, és nem tud semmi újat mutatni évek múltán. Az Anima Sound System most nagyon nagyot váltott. Mégsem örülök neki. Sőt. Őszinte leszek: fos lett az új lemez. Egy gagyi pop album.

Na itt egy cikk, ami természetéből adódóan nagy vitát váltott ki a sok primitív "fikázzunk ész nélkül" típusú alak között. Mert baromira mindegy, hogy mit írsz. Hogy miért? Egy: el se olvassák végig, tehát nincs fogalmuk róla, mit kezdenek "véleményezni". Kettő: nem indokolnak, csak leszólnak, elítélnek. Három: ha egyetértek, azért köcsögöznek, ha nem, azért. Ennyi. Itt a cikk. Garantáltan moderálom a hozzászólásokat. Az én blogom ugyanis nem lesz helye sohasem az efféle ordenáré és értelmetlen gyűlölködésnek.

Az 1990-ben létrehozott magyar underground zenekar február 16-án mutatta be a Gödör klubban legújabb, immár nyolcadik nagylemezét. A közönség természetes, hogy pozitívan fogadta az új hanganyagot.

Ami egyébként bizonyos szempontból nagyon is régi, hiszen a magát „gyógynövény-rock”-ot játszó csapatnak gondoló zenekar már a kezdetektől egy sokféle stílusból vett elemekből felépített, mégis nagyon egyedi hangvételt hoz zenéjével. Atmoszférát teremtenek, ahol a meditatív vonal éppúgy megtalálható, mint az elektronikus zenék lüktető, drum and basses alapjai, vagy a világzenei áramlat jellegzetes stílusjegyei. Éppúgy a cigány, mint a keleti dallamvilág.

Kéri András az egyetlen Magyarországon, akit fehér bőrbe bújt jamaikaiként emlegetnek. Egy fiatal magyar srác, aki patois nyelven rappel és énekel. Ismerhetjük a hangját az Irie Maffiából, a Brains-ből, és még sok más csapatból.

Temérdek együttes lepte el a közelmúltban hazánk jazz pódiumait, ám nagyon kevés tudott merően újat, egyedit letenni a közönség elé. Az ország három (talán) legkiválóbb zenésze most összeállt, és csinált egy ilyen ritkaságszámba menő csapatot.

Kaltenecker Zsoltról, Lukács Péterről és Borlai Gergőről szól ez a történet. Mindegyikük elsősorban a jazz műfajához köthető stílusban játszik, ám Peta és Gergő neve sok más zenével, lemezzel is kapcsolatba hozható. Mindhárman már kiskorukban elkezdtek ismerkedni, barátkozni a zenével, és ez a szenvedélyük lett, s nem is maradt abba sok zenekedvelő örömére.

A hat éve együtt zenélő kaposvári rockbanda nem siette el a bemutatkozó lemezének kiadását, ám annál nagyobb meglepetéssel szolgált, mikor demo lemez helyett egy nyolc tracket tartalmazó első koronggal rukkolt elő 2008-ban.

A lemeznek nincs címe, a borítón csupán az egyedi stílusú Sustain betűk olvashatók egy egész, és egy félbeharapott alma alatt. Az első szám címe a képet alátámasztva Apple, s kicsit talán összegzése is a csapat hitvallásának. A sustain szó valaminek a fenntartását, kitartását jelenti, lehet ez akár egy érzés, egy állapot, vagy egy hang. A borító hátlapján pedig egy kukacoktól hemzsegő almát látunk. Az egész albumra jellemző ez a hangulatvilág. Kicsit szomorkás, olykor depresszív érzések keverednek a számokban, melankólikus, lágy zenével alátámasztva, közben viszont érezni lehet a kitörést ebből az állapotból, mikor egy-egy kemény, zúzós téma váltja fel a finom gitárjátékot.

Akár egy kód is lehetne a fenti sor. Egy számzár, egy jelszó, egy belépő valahova. Egy olyan világba, amit egy hazai alter banda tár elénk, lelökve minket a magas járdáról, hogy néha kicsit az úton is kell menni, a felezővonalon, nem muszáj mindig élni a szabályokkal.

A várva várt negyedik nagylemez immár megrendelhető, letölthető az internetről. A nagysikerű „Ennyi csak” és „Nem minden szarka farka” című számokkal fémjelzett Forradalom Rt nevet viselő legutóbbi albumuk után Kowáék egy nagyon innovatív, újszerű koronggal lepték meg a közönséget.